na most mi a büdös kurva istenit kezdjek magammal
legyen ez a kérdés olyan amilyennek hallani akarod
ha mocskos akkor a tehénszarra gondolok
amit még diákként csodáltam a templom pereménél
diákként mikor férfivá értem
- mint a nagy szakállas mellén
száradtam mohaként a sziklán
míg meg nem csúszott rajtam a talp
és a homokbuckák közt megbúvó boggáncsokba nem akadt a tenyér -
istenem mennyi jót nem hazudtam bele a képetekbe
hogy érezzétek megkaphattok a tietek vagyok
birtokoltok és a vezetésemre épp elég annyi ha nem adtok
mennyit nem hazudtam a kövek erejéről
a tömeg pusztító csordájáról
a padról a székről a kockáról amit lenyomtak a rendőrök torkain
és az éjszaka a laca partján amikor levéllel töröltem a szaros seggem
amikor megfogant bennem a kérdés
hogy na most mi a büdös kurva istenit kezdjek magammal
édesanyámtól kétszáz édesapámtól háromszáz méterre
részegen
mésztől kiszárított ujjakkal fél évre a nagykorúságtól
mikor már sorra jöttek vissza a levelek
hogy ne írjak
