anyám figyelt rám apám nem
a vállukon aludtam
kirázták a fütyimet ha hugyoztam
a seggemet törölték ha szartam
simogatták a hátamat amikor hánytam
nem szóltam hogy ne simogassanak
az ölükben ültem
szemüvegem volt bili frizkóm és hiányos mosolyom
ma már meg vagyok törve
mártír szar mártír üvöltsétek a pofámba
pali te szar mártír
akkor is meg vagyok törve
nincs hitem
csak azért imádkozok mert eddig bejött
a családomért imádkozok
még élnek és csak azt kérem az úrtól hogy ne halljanak meg
hogy egyikük temetésén se kelljen állnom
ne lássam hogy nincs bennük semmi
hogy csak merevek és hidegek
hullák hallottak
minden ami még itt tart
zselyke kata a családom
szabadszállásiak
ti vagytok
mindenki más elfelejtett
mindenki más ás
mindenki más készíti a gödrömet
mindenki más szarházi
úgy nyúlik el a vég a tarok peremén hogy lehugyozni sem tudom
megvakarnám a hónalját de véres
gyermekkoromban csak a tészta kelt
a dunyha a félezüstbe borult árnyék borította csak a testem úgy terültem el
míg ma csak félek
- nézem a képet
egy halott gyermeket a többi hátára dobnak
haitin
halomba hányt holt gyermekek
a pici a levegőben
még lendületben a keze
annak aki dobta
kidobta
de ki a faszt érdekel
már hulla
halott bazdmeg
halott az összes kibaszott gyermek amelyik egy kupacban fekszik
rohadt gyermek mind -
szóval így vagyok én tönkre menve
elbaszottul
azért igázok hogy úgy éljek ahogy még soha
elvetettem mindent ami a művészethez kötött
nincs semmi ami rávenne hogy költőként viselkedjek
a sok szar
megtöretlenül
- és most kibillentett a lendületből hogy lementettem a fájlt
nem feltétlenül ezt akartam de bazdmeg lesz ennek a versnek -
hogyan tudnám máshogy elmondani
