a kiindulópont mindig egy hideg hűvös hely
köd veszi körül testem
fekszem
innen indulok ki mindig
így képzelem el a vers elején magam
ott vagyok én ott vannak a kontúrjaim
nem vagyok benne biztos de talán részeg vagyok
még lélegzek
ez biztos
zavarnak a hangok
néha megrezdülök
alighanem október vagy november
netán január vagy február van
úgy hiszem november lehet
látom a hajam közé beúszó ködöt
látom hogy disznók nyalják az oldalam
disznók akik azt hiszik hogy újra aprók
csöppek
apró pici disznók
pici röfögő rémálmok
magamhoz ölelem őket
és csak remélni tudom hogy elfogyott a tejem
és végül engem falnak fel
