kíváncsiságból jutottam el oda
a sor végére
ahol már várt a ketyeró és a kereke alatt a kiszáradt sikló
már akkor is öreg és rozoga volt a gép amikor én fiatal
de legalább olyan jókedvű és zöld mint a rajta ülő sofőr
még nem voltam tíz és fröccstől bűzlött a szám
verte a paprika szára a térdem
hideg volt nedves minden
és úgy éreztem hogy a világtól ennél távolabb már nem lehetnék
szedtük egész nap a paprikát
nevettünk és szenvedtünk
mi gyerekek rohadt paprikával dobáltuk egymást
és azon élcelődtünk hogy ki néz ki rondábban az egész napi munka után
soha nem akartam visszatérni a földekre
a kemény bokatörő göröngyök közé
de mindig eljött a jövőre
mindig kellett cipő ruha így mindig állat módjára letérdeltünk
a büdös növényszagban fagyban és égető hőségben téptük a termést
majd zsákokba tettük
majd a szákokat ketyeróra pakoltuk
és bevittük a téeszbe ahol nem lehetett csalni a mérlegnél
csak újra pakolni
és már este tíz is volt néha amikor hazaértünk
és mint a mocskos állatok beálltunk a víz alá
csak hálát tudtunk adni valami idegen létnek hogy vége
és hogy olyan távol van még a jövőre
de voltak olyanok is akik azonnal a kocsmába mentek
érdes zsák szakította tenyerükkel körbeérték a poharat
ezek voltak a férfiak
akik másnap ugyanott voltak
és ugyanúgy téptek és pakoltak és ittak
amilyen szenvedéllyel csak a részeg férfiak tudnak az asszonyok csodálatában
