egyszer valaki biztosan megkérdezi hogy miért nem írok szépet
szépen
miért nem keresem a rímeket
a lehetőséget rá hogy a sorok végén - tudod, az a kis finomság, az a kis izé, bigyóka - rájátsszak a dologra mint cé ronáldó vagy akármelyik latin a tizenhatoson belül
hogy úgy legyen ahogy annak lennie kell
ahogy ki van találva
bokára mintázva
egyszer valaki biztosan belegondol hogy ki vagyok én
aki azt írja egy vers közepén - mint utólag kiderült az elején - talán valamennyire váratlanul hogy bazdmeg
talán belegondol hogy milyen pillanatban született mindez
milyen időpontban milyen időjárási körülmények között
mit viseltem mit ettem előtte milyen testhelyzetben követtem el a dolgom
egyáltalán írtam vagy csak pötyögtem
volt-e célom ezzel
ami se nem szép se nem rímel se nem jó olvasni mert - olyan izé, hogy is mondjam - szar
amiben benne van hogy bazdmeg szar meg ilyenek
hogy lehet ilyet írni hogy meg ilyenek
egy költő nem ír ilyet
de barátom
ma már költő nem ír
főleg nem ha józan
szóval hajolj közelebb most úgy veszem hogy mögöttem vagy
- és baszod hátra néztem... -
mi célom lenne vele?
csak neked írok
te meg én mi a lófaszt tudunk kezdeni a világgal?
egyébként is mit lehet tenni ezekkel az utcákkal ezekkel az emberekkel meg ezekkel a terekkel a - nem zet közi hely zet tel?
te is voltál bölcsőben tudod hogy ez nincs rendben
a szamoai meg az algír a néger meg a zsidó is tudja hogy ez nem jó
minden nem jó
érted a szavakat minden szar
és én ezt sajnos csak így tudom neked elmondani
- be vagyok szarva, három és fél másodpercenként a hátam mögé nézek... -
te péntek
ha megtehetném bebasználak egy szigetre hogy ne is tudj rólam meg erről az egészről
hogy csak a forrásokról az állatokról és a tengerpartról tudj
hogy barnára süsse a hasadat a nap és néhanapján meg tudj dugni egy-egy kecskét
drága barátom
valami el lett baszva ebben a világban
csókolj meg ha látsz
de most húzz a picsába a hátam mögül
